Azt hiszem a legtöbb anyukának és apukának eme természetes szükséglet miatt fő leginkább a feje, miután igazi családdá válnak, azaz gyermekük születik.
Az első pár napban, hétben még nem annyira hangsúlyos a dolog. Az anyukák és a legtöbb apuka lélekben még a csemetéjük megszületése előtt felkészült, hogy egy darabig nincs egyhuzamban 8 óra alvás. Meg 6 sem. Sőt lehet, hogy 3 sem.
Az altatás sem jelent gondot, a legtöbb baba cicin/cumisüvegen bealszik, vagy ha nem az első időkben még szívesen ringatja az ember a sírdogáló, vagy éppen üvöltő csecsemőt álomba.
Egyszer csak úgy érzi a szülő, hogy jó lenne, ha a gyerek már elaludna magától és éjjel sem riasztaná 1x, 2x, 3x, akárhányszor az ősöket, hogy kaját/cumit/simogatást/ringatást kérek.
Az anyukák, apukák, ha a gyerkőc nem alszik el magától, helyette inkább sír, ordít elolvasnak jó pár szakkönyvet, amelyek persze mind mást írnak a helyes "altatási" módszerről.
Kittinél mi is átestünk ezeken a dolgokon. Eleinte mindig bealudt a cicin, majd a tápszeres cumin, aztán jött a simogatás, nyugtatgatás, álomba éneklés (Tavaszi szél dallal), volt hogy sírni hagytuk (sokáig), volt hogy kicsit sírni hagytuk, megvigasztaltuk, megint sírni hagytuk, volt hogy kivettük a kiságyból és ringattuk, volt, hogy nem vettük ki a kiságyból. Aztán újabb korszak következett, megitta a tápszerét/tejcsijét, mi kijöttünk a szobából ő meg szépen egyedül elaludt. Később egy ideig igényelte, hogy a közelében legyünk amíg el nem alszik. Általában megelégedett azzal, hogy a szobájában lefeküdt valamelyikünk a földre, és énekelt neki. Párszor előfordult, hogy mellénk kéredzkedett a franciaágyba, ott aludt el és álmában került vissza a saját ágyába. Jelenleg újból magától alszik el, de ha nem fáradt (mert mondjuk délután aludt egy jó nagyot), akkor ott kell lenni a szőnyegen és mesélni, vagy énekelni kell. De nem biztos, hogy ez mindig így lesz. Hisz egy olyan nagy fordulat az ő kis életében, mint pl. óvoda majd megint nagy változást hozhat. Lehet, hogy csak a mi ágyunkban fog tudni elaludni.
Szonjánál már meg sem próbálkoztunk olyannal, hogy "megtanítsuk" magától elaludni. Mondjuk ő csecsemőként mindig elaludt magától. Cicizés után kiengedte magából a levegőt, letettem az ágyába, ő egy darabig nézelődött, majd elaludt. Később azért változott a helyzet, először úgy, hogy bealudt a tápszeres cumisüvegen, most pedig - amiért tulajdonképpen ebbe a postba belefogtam - nyűglődik. Este is, éjszaka meg még jobban. Bennünket igényel. Hogy ott legyünk mellette. Néha simogatni kell, vagy csak fogni a kezét. Volt hogy több, mint két órán keresztül ültünk az ágya mellett felváltva. El-elszunnyadt, de ahogy megpróbáltunk elmenni az ágya mellől, már nyüszögött és nyomta fel magát állásba. Azt hiszem 2 vagy 3 éjszaka velünk aludt és hajnalban csempésztem vissza az ágyába.
Nem olvastam utána, hogy ebben a korban ez jellemző-e (a szeparációs félelemre lehetne gondolni, de ha jól tudom az olyan 8-10 hónapos babáknál jellemzők), de annyi bizonyos, hogy Kittinél is ennyi idősen voltak hasonló problémák az éjszakákkal. Ő 14 hónapos korában (Szonja most 13 hónapos) kezdte az éjszakázást. Minden éjjel 2-3 órákat volt ébren. Nem sírt, nem balhézott, csak forgolódott az ágyában és ott kellett mellette lenni. Sajnos a babanaplójában nem jegyeztem fel, hogy ez meddig tartott, de emlékeim szerint 1-2 hónapig.
Nehezíti a dolgot, hogy a két tündérke egy szobában alszik. Vagyis ha az egyik sokáig sír, akkor a másikat tutira felébreszti és akkor már két gyereket kell megnyugtatni és visszasegíteni őket álomországba. Épp ezért nem is próbálkozunk ilyennel, hogy éjjel sírni hagyjuk. Nem mondom, hogy nem merült fel ez az ötlet egy-egy kialvatlan éjszaka után, de ahhoz az kéne, hogy Kittit legalább 3-4 éjszakára átadjuk a nagyiknak. Ez meg jelenleg nem nagyon kivitelezhető a nagyik elfoglaltságai miatt.
Remélem hamarosan visszaáll a kicsilány a régi kerékvágásba és újra nyugodtabb éjszakáink lesznek.
(És akkor azt még nem is említettem, hogy a korábbi 8-fél 9-es ébredést Szonja az utóbbi pár hétben átrakta reggel fél 7 és 7 közé! Lehet, hogy már a nyári időszámításra edzi magát?)
